Tárgy:
Igazság
Hozzászólás:
Kontra állam kontra Az állam hazugságcsapdába szorította magát. Akár a saját törvényei szerinti hazugság alapokra tákolt bedőlt intézményei szorításában, akár a cserben hagyott nemzete elnyomásának eredményeképpen. Nincs semmi igazságalapja az egész olyannak, mint magyar állam. Ez pedig komoly veszélyt jelentene nemzetünkre, méghozzá azért, mert az uniós lyukas hajó menthetetlenül elsüllyeszt bennünket, mint méltó emberi körülmények támogatottságában élni akaró, szabadnak született embereket. Amennyiben hagyjuk magunkat továbbra is tömve etetni a hazugságok tömkelegével, vagy, hogy továbbra is rossz cipőben járatnak velünk olyan utat, amelyiket pontosan az ördögöt szolgálva önként taposunk ki, saját magunk ellen cselekedve. A film már lejátszódott, a meccsek még zajlanak. Az embertelen életet itt Magyarországon vehetjük akár egy országnyi focimeccsnek, ahol kergetünk egy olyan hazugság labdát, amelyik felfújt kipukkadó lufi. Oly annyira fontos a sport, az egészségünk érdekében, hogy az iskolákban nem is épülnek tornatermek, mert hát had ugráltassák a tanárok a gyerekeket a betonlépcsőkön, garantált az egészség károsodása védtelen gyermekeink lábaiban. Már garantált, hogy a nem is kell, hogy talpon maradjanak, mire ki kerülnek a nagy betűs életbe. Tudatosodnak a szülők, a felnőtté vált megvezetett utódaink, és összefogva felelősségre vonja a tanárt, az iskolát, az oktatás rendszerét, az államot, mert továbbra is zajlik az egészség címszóba burkolt kétségbe esett gyerekeink fájdalma. Ennek következtében felelősségre vonja a beteg egészségügyben dolgozókat, az ápolótól a miniszterig mindenkit, mert egyik nem képes, a másik nem is akarja meggyógyítani, mert hiszen a betegekből él. Ahelyett, hogy valóban azért kapná a fizetését, hogy segítse fenntartani az egészséget, mint Kínában. Stadionok épülnek, nem is kevés. Miközben az állam saját magával focizik, és mindig öngólt rúg, akár melyik kapuba is rúg. Miért is? „Ha megérted e kettősséget végre, az ok és az okozat szembesül végre!” Kontra állam kontra. Ez már nemcsak egy focimeccs, hanem az a per, amit elveszít. Az állam, méghozzá megkontrázva! Passzív, nemtörődöm nagyon is tudatos magatartásával, miközben közszolgaként az állampolgárai védelmében kellene fellépniük. Pontosabban, nem is kellett volna, hogy idáig eljussunk. Végignézi, ahogyan a devizakárosultakat kifossza az a bankrendszer, amely mögött ugyanaz az állam áll, amelyik megidézte a kifosztás lehetőségét. Szemléletképpen egy megtörtént eset, a múltból: Éjjel garázdálkodó férfiak megtámadtak egy idős embert, megverték, és elvették a pénztárcáját. Velük volt egy 14 éves fiatal barátjuk is, de ő nem tett semmit, legalábbis nem vett részt a támadásban. Mégis elítélték őt is, bűnrészesség miatt, és új iskolája padja helyett be kellett vonulnia a fiatalkorúak börtönébe csücsülni. Miért? Mert nem segített, és nem akadályozta meg a támadást. Tudattalanul, de mégis passzív résztvevője volt a támadásnak. Mit tehetett volna? Rendőrt hívni, feljelentést tenni? De nem így történt, és így vált bűntársává egy gazságnak. Most ugyanebbe a helyzetbe sodorta magát az állam, mint az a 14 éves fiú, aki téveszmében volt, és ezért ítélte el, az az állami igazságszolgáltató, aki viszont most megengedi magának ugyanazt a passzivitást, de ellenkezőleg, teljes tudatában! Két, konkrét eset történt jelenünkben, akit az állam megakadályozott megvédeni, igazságosan szolgálni, és igazságot képviselve együttműködni velük, miközben önhatalmúlag be is zárja őket: 1. Póka Attila 2. Gulya Tibor Most pedig, ha az állam nem jelenti fel saját magát bűnrészesség miatt, akkor még ezért is felelősségre vonható és elitélendő, mint a 14 éves fiú. Két piros lap a kontra állam kontra felállásra. Aki tud róla, akár Póka Attila esetében, akár Gulya Tibor esetében, és nem tesz feljelentést az állam ellen, vagy nem vonja felelősségre az igazságszolgáltatást, az passzívan hagyja, hogy így is maradjon, és így válhat bűnrészessé Isten előtt. Megbüntetjük a bűnösöket, mint egy békepetícióba vetett hazugság kő?! Meg, mint saját magunkat, téglaként, önként dalolva dobálózunk. A gondviselés vigyáz ránk, legyen, ahogy „Te mondád”. Mint sokunknak, nincs pénzünk sem ügyvédekre, sem perekre. Az Isteni gondviselésnek hála, már az ördög eszközével sem tudjuk már eladni kifosztott lelkünket. Itt az idő! Tudatosodni kell az ügyvédeknek is, hogy sokkal többről van már szó, mint a zavarosban halászni. Amikor országos szinten megoldódik a devizás ügy, lesz még bőséges elszámoltatni való. Az állammal! Fogjanak össze, a két fogságra ítélt honfitársunk ügyvédei, csatlakozzanak, akik képesek kiélezni, és összeadni az igazság csápjait. Fogalmazzák meg a győzelmet és szabadságot jelentő feljelentés tárgyát, vagy felelősségre vonást, és végre egyként az igazság védőijeként, a nemzetért, ez a stratégia kerüljön előtérbe az ügy védése helyett. Itt az igaz, mindenki – tanár, egészségügyis dolgozó, seviza károsult, pályakezdő fiatal, munkanélküli, nyögdíjas, szülő, … - számára adódó igazságot éltető képviselet szükségessége! A manipulált belénk oltott gondolkodás és szemlélettel mindahányan a bűnrészesség eszközei vagyunk, de amíg ez nem tudatosodik az emberben, addig csak szabadságunktól fosztanak meg bennünket. Még egy öngól. Vagy netán bumeráng? Méltatlan. A hazugságot éltető pálya. Éppen itt van az ideje annak, hogy mindenkiben egyként, felébredjen a bennünk élő Igaz Jézus, akinek lelke templomába bekufárkodták magukat a pénzváltók, és kergessük ki őket mindörökre. Aki az igazságot képviseli, annak az Igazságos Jó Isten válaszul bekopog az ajtaján. Aki pedig továbbra is megtagadja, kakaskukorékolás a jutalma, és továbbra is lesz oka a félelemre. Ez van, a végtelenségek határtalanságában. Amennyiben az állam mégiscsak visszatáncol minden emberiség ellenes fellépésétől, magatartásától, a modernkori adósrabszolgaság megteremtésétől és fenntartásától, akkor elmondhatjuk, hogy a magyar állam megmentette a deviza károsultakat. Mint a mesében, ez az ajtó is nyitva van, miközben fontos stratégiai döntés! Pedig nem is akarta, de mégiscsak megment bennünket. Most viszont cirkuszt tálaltak elénk, méghozzá „Hogyan játsszuk magunkat a karvaly és a kányák kezére, miközben birka módjára feláldoztak bennünket.” Aki pedig egészséges önérzettel rendelkező tiszta érzésű magyar, nincs egyedül, mert képes az összetartásra és nemcsak a mesében, hanem az igaz valóságos életben képes egyként élni a szabad, méltó emberi életet, mert bűnrészesség helyett végre az igazság jogos részesévé képes válni, egyszer, s mindörökre. AZ IGAZSÁGOT ÉLTETVE ÉLI AZ IGAZSÁGOT. EGY TISZTA SZÍVŰ IGAZSÁG NEMZETE