A Nem Adom a Házamat Mozgalom bejegyzései


TÚR DE FRANK – SÁRGAPÓLÓSOK A CHF NYOMÁBAN – Részletes összefoglaló videókkal

TÚR DE FRANK – SÁRGAPÓLÓSOK A CHF NYOMÁBAN – Részletes összefoglaló videókkal

A Nem adom a házamat mozgalom 2016. február 2-ra hirdette meg a fenti elnevezésű rendezvényét. Azt az alcímet is adhattuk volna, hogy „ Légy turista a saját bankodban, avagy így turistáskodnak a SeVizások”. Merthogy vannak, akik ez irányú igényeiket külföldön elégítik ki, mások hazánk szebbnél szebb tájait járják szívesebben, a fiatalság inkább kocsmatúrákat látogat előszeretettel, míg vannak a SeVizások, akik mindezek helyett banktúrákat kénytelenek szervezni túlélésük és nyomásgyakorlásuk érdekében.

Cikk: Tóth Zsuzsanna
Szerkesztette: Póka László

A banktúrát néhány hete hirdettük meg azzal, hogy feltétlenül szerettük volna bemutatni az akkor még készülőben lévő Tüntetési szabályzatunkat és magatartási kódexünket a bankokban. A szabályzat elkészítését az ihlette, hogy elegünk lett abból, hogy akárhányszor szembesítettük őket a tisztességtelenségükről szóló bírói ítéletekkel, mindig elkezdték lobogtatni a házirendjüket, amiből az derült ki, hogy még levegőt sem vehetünk a bankfiókban. Úgy gondoltuk, hogy több tiszteletet és alázatot érdemelnénk, ha már úgy alakult, hogy állami segédlettel éppen a kifosztásunk zajlik. Az igaz, hogy a bankfiókban ők vannak „otthon”, viszont az erkölcsi fölény mindenképpen a miénk. Ezért megalkottuk a mi saját szabályzatunkat, hogy javítsunk az arányokon. A szabályzatot 2016. február 1-én fogadtuk el, mely itt olvasható

Az alábbi videón egy összeállítás látható arról, hogy hogyan olvastuk fel a szabályzatot.

Szinte még meg sem száradt rajta a nyomdafesték, vittük magunkkal a banktúránkra. Nem volt kidolgozott forgatókönyvünk az akcióra. A szabályzat előírta számunkra, hogy el kell helyeznünk a bankfiókokban bárki által hozzáférhető helyen, valamint a fiókvezetőnél. Ezen kívül nálunk volt még az elmaradhatatlan, hosszú ideje már csak az egyetlen szövegezésű, viszont annál több példányban létező transzparensünk, amelyen ez áll:

„ Ez a bank éveken keresztül tisztességtelen volt az ügyfeleivel!
Ön is áldozat lehet! Vigyázzon értékeire!”

Fenti muníciókkal ellátva izgatottan léptünk be az első bankba, a Nyugati téri OTP-be. A fiókban elég sokan tartózkodtak, de mind a 26 ellenállónak sikerült túljutnia a bank első védelmi vonalán, a biztonsági őrön. Elmondtuk, hogy nagyon fontos dokumentumot hoztunk, majd kértük a fiókvezetőt. Amíg rá vártunk, addig elhelyeztünk egy példányt a szabályzatból, és sokan felmutatták a kezükben lévő transzparenst. Némi telefonálgatás után előkerült a fiókvezető is, és kedvesen megkértük, hogy vegye át a szabályzatot, mert hogy ezért jöttünk. És ekkor valami olyasmi történt, amire még mi, sokat próbált Sárgapólósok sem számítottunk. A fiókvezető megtagadta a szabályzat átvételét! Indoklás nélkül! És távozásra szólított fel! Első pillanatban csak álltunk ott, felfoghatatlan volt, úgy viselkedett, mintha arra kértük volna, hogy vegye át a halálos ítéletét, vagy legalábbis a kártérítési igényünket. Akkor még nem tudta, hogy nagyon rosszul döntött. Én sem tudom, hogy hogyan, de egyszer csak hallottam magamat így szólni:
Rendben van, de akkor kénytelenek vagyunk felolvasni.

És elkezdtem fennhangon olvasni az ügyfelekkel tömött bankfiókban. Az első percben érzékeltem némi ellenállást, a fiókvezető és a biztonsági őr is próbált túlkiabálni, rendőrséggel fenyegetőzni, aztán látva határozottságunkat, feladták. Akkor még csak a szabályzat első részét, a célt és a cél elérése érdekében szükségesnek ítélt véleménynyilvánításokról szóló rész hangzott el. Mondtuk is a fiókvezetőnek, hogy a mozgalom tagjai idejének kímélése érdekében tekintünk el a teljes terjedelemben történő ismertetéstől. Legalábbis most! Legközelebb nem leszünk ilyen nagyvonalúak!
Miután végeztünk, önként távoztunk a bankból.

A soron következő bank a Nyugati tér másik oldalán lévő MKB volt. Akadálytalan benyomulás után rögtön mindenki elfoglalta álló és ülőhelyét, és már kézben is voltak a feliratok. Én ténferegtem fel-alá az ügyféltérben, vártam, hogy megszólít valaki, miben tudna segíteni. Miután ilyen nem történt, odamentem egy banki alkalmazottnak tűnő személyhez, és kértem a fiókvezetőt. Rövidesen oda is mehettem hozzá, aki mosolyogva és udvariasan átvette a szabályzatunkat. Miért is ne? Nem harap a papír, nem is levélbombát kézbesítettünk. Megkérdeztem, hogy szeretné-e, ha felolvasnám. Ő valószínűleg valami csapdát sejtett, mert nem merte azt mondani, hogy nem. Úgy nyilatkozott, hogy ha szükségesnek tartjuk, akkor nem zárkózik el előle. Miután biztosított arról, hogy távozásunk után el fogja olvasni, ezért együttműködését méltányolva eltekintettünk a hangos felolvasástól. Itt mondjuk el, hogy példa értékű volt a bank ez irányú ügy- és ügyfélkezelése, messze a nap legkiemelkedőbbje. Ettől persze még ugyanolyan bűnelkövető, mint az összes többi. De arra gondoltam, hogy mi lenne, ha az MKB lenne az első, aki térden csúszva kér bocsánatot a kifosztottaktól és fizeti ki a kártérítést?!

Banktúránk következő állomásai a Nyugati téri Raiffeisen, Budapest Bank, Teréz körúti Erste Bank, CIB, Oktogonon lévő OTP, Raiffeisen, K & H, valamint a József Attila utcai Merkantil Bank és K & H fiókok voltak.

A másik kirívó szélsőséget a Raiffeisen szolgáltatta aznap. Mindkét szóban forgó bankfiókját bezárta, amikor odaértünk. Pontosabban nem zárta be, csak bennünket nem engedett be. Egy, azaz egy ember nyerhetett volna csak bebocsájtást, de erről lemondtunk, mert a mi szabályzatunkban, amit szerettünk volna átadni, az szerepel, hogy senki nem léphet be egyedül egyetlen bankfiókba sem, minimum 5 fő kísérő szükséges. Ha nem, hát nem, nem erőszak a disznótor, van másik! Ha elhajítunk egy követ Budapesten, biztos eltalál egy bankfiókot, annyi van belőlük. Hála azoknak, akik még mindig fizetnek a bankoknak!

Erste Bankban a biztonsági őr (portás) néhány tiszteletkör lefutása után rájött, hogy teljesen felesleges rugóznia azon, hogy mennyien vagyunk, úgysem fogunk dolgunk végezte nélkül eltávozni. Lassan-lassan csak előkerült valaki, aki fiókvezető-helyettesnek mondta magát, és hivatalosan átvette a szabályzatot. Nem szerette volna, ha felolvassuk, mi pedig együttműködését honorálva eltekintettünk tőle.

A CIB volt a fordulópont a tekintetben, hogy itt olvastuk fel először végig, a tőlem telhető legnagyobb hangerővel a szabályzatot. Persze csak azért, mert megtagadták az átvételét. Igen?! Tessék! Meg tudtuk volna oldani diszkrétebben is, de így legalább hallották az ott lévő ügyfelek és az alkalmazottak is. Nem lehet elsumákolni! Reméljük, jól szórakoztak! Itt jelentek meg először a rendőrök, akik külső szemlélők voltak, és innentől kezdve vigyáztak ránk. Ahogyan elvárható békés véleménynyilvánítás esetén.

Az ő kíséretükkel mentünk át az egyik kedvenc bankunkba, az Oktogonon lévő OTP-be. Kölcsönösen szeretjük, tiszteljük és feljelentjük egymást. Itt egy kicsit már unalmas, mert 5 percen belül a fiókvezető menetrendszerűen mint egy adu ásszal hozakodik elő: „hívom a rendőrséget” Erre mi: „erről már lemaradt, mert velünk együtt jöttek.” Ezt a párbeszédet megelőzte, hogy minden törekvésem ellenére a fiókvezető nem volt hajlandó még csak szóba sem állni velem. Miután többször belekezdtem, hogy azért vagyunk itt…, mindig az volt a válasz, hogy egy kis türelmet kér. Erre azért volt szüksége, mert minden áron el szerette volna távolítani egyik társunk kezéből a transzparenst. Azt a feliratot tekintette aznap a fő ellenségének. Akkor még nem tudta, hogy van rosszabb is. Később, amikor végre el tudtam mondani, miért is jöttünk, dönthetett: átveszi vagy felolvassuk. Felolvastuk. Végig. Hangosan. Akkor tudta meg, hogy van rosszabb is, mint egy néma transzparens.

Következő nevezetes állomás az Oktogonon lévő K&H. Itt tartózkodtunk a legtovább. A fiókvezető odajött hozzánk, de azt mondta, hogy nem ér rá, mert tárgyalása van. Akkor megvárjuk, szóltunk, amíg végez, legalább nyugodtan minden ügyfél el tudja olvasni a transzparenseket. Ebben maradtunk. Nem sietett a tárgyalással, úgy látszik, nem volt fontos, hogy minél előbb távozzunk. Addig mi kitettük a szabályzatunkat a hirdetőtáblára az ő házirendjük mellé. Amikor vagy 40 perc múlva befejezte a tárgyalást, 10 másodperc alatt közölte, hogy semmit nem vesz át tőlünk. Szabályzatunk hangos ismertetése itt ütközött a legnagyobb ellenállásba. A fiókvezető kicsit elragadtatta magát, vagy csak a jelen lévő médián keresztül üzenve akart magának jó (vagy rossz) pontokat szerezni, fizikailag is próbálta megakadályozni a felolvasást, szó szerint ki akarta tépni a kezemből, majd a biztonsági őrrel együtt ki akartak szorítani. A mozgalom tagjai azonban a segítségemre siettek, élő láncként körbevettek, így sikerült végig olvasni a szabályzatot. Utána önként távoztunk.

A József Attila utcai Merkantil Bank technikai okokra hivatkozva bezárt, mire odaértünk. A technikai ok mibenlétét a sajtónak sem árulták el. Én sem dicsekednék, ha megfutamodnék 20 békés SeVizahiteles elől.

Aznapi utolsó állomásunk a szintén a József Attila utcában lévő K&H volt. Addigra már jól kialakult a protokoll, nem is zavarta meg semmi sem. Akkor kezdtünk el felolvasni, amikor a biztonsági őr megmutatta a házirendjüket. Válaszul, hogy nekünk is van ilyen. Itt is tiszteletüket tették a rendőrök, nem volt okuk igazoltatásra.

A szabályzatunkban megfogalmaztuk a célunkat, azt, hogy mit kívánunk elérni a bankokban történő demonstrációkkal, és a számos ironikus viselkedési normával tükröt kívántunk tartani a bankok elé. Úgy látjuk, hogy mi magunk ugyan nem kívánatos személyek vagyunk a bankban, de a pénzünk és a házaink, autóink annál inkább kellenének. Erre született válaszként a magatartási kódexünk, amit ezen a banktúrán adtunk át, olvastunk fel, egy következőben pedig a betartását kérjük majd számon. Téged is várunk, ha van kedved részt venni egy izgalmas, ütős, felemelő, tanulságos, számtalan pontján humoros túrán! Folytatás márciusban! Hajrá!

P.S. Még mindig nyomát sem láttuk a CHF-nek, de tudjátok, mi nem adjuk fel!

Szerkesztői megjegyzés: Egyik legjobban sikerült banki akciónk volt. Nem csak megélni volt felemelő, hanem utólag megnézni az alábbi összeállításban is.

Az akcióról a videós összefoglaló itt tekinthető meg:



Az eseményről megjelent korábbi írások:

Origó: Ostrommá fajult a devizahiteles demonstráció
www.origo.hu/gazdasag/20160202-bank-demonstracio-oktogon-devizahiteles.html?r=1#comments
Uhrin Imre képei a túráról: https://www.facebook.com/imre.uhrin/posts/10205814037486447
Tóth Zsuzsi első bejegyzése: https://www.facebook.com/toth.zsuzsanna.378/posts/10201513126587381
Póka László első gondolatai: https://www.facebook.com/Nemadomahazamat/posts/1304111946281414
Póka László bővebben a túra üzenetéről „Az erősebb kutya szabályzata érvényesül. – Ismét megmutattuk, hogy a bankok gyengébbek, mint amit többség hisz róluk.” címmel megjelent írása: https://www.facebook.com/Nemadomahazamat/posts/1305553942803881

<< Vissza az előző oldalra