A Nem Adom a Házamat Mozgalom bejegyzései


SZENVEDÉLYÜNK A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS – Összefoglaló a 2015-ös SeVizás tüntetésekről és a második sátorozós demóról

SZENVEDÉLYÜNK A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS – Összefoglaló a 2015-ös SeVizás tüntetésekről és a második sátorozós demóról

A vándorcirkusz ismételten felkerekedett, és rövid idő alatt berendezte a szinte háborús hadszínteret a Nyugati téren. 2015. november 27-én déli 12 órakor felgördültek a függönyök, és kezdetét vette a Nem adom a házamat mozgalom Így harcolunk mi! Így fogtok lakni Ti? elnevezésű rendezvényének 2. felvonása.

Tudósítás: Tóth Zsuzsanna
Szerkesztette: Póka László


Az októberi 1. felvonás után a nagy sikerre és érdeklődésre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy hasonló show-elemekkel folytatjuk a hajléktalan lét szemléltetését. A cél továbbra is az volt, hogy felhívjuk a SeVizahiteles károsultak, sorstársaink figyelmét arra, hogy ha továbbra is csak ölbe tett kézzel másoktól, elsősorban kormánytól, pártoktól várják, hogy sorsuk jobbra forduljon, akkor bizony könnyen előfordulhat, hogy az általunk bemutatni kívánt hajléktalan létet lesznek kénytelenek közelebbről is megismerni. A címbeli írásjelváltozással, miszerint az Így fogtok lakni Ti utáni felkiáltójelet felcseréltük egy kérdőjellé, két dolgot szerettünk volna kifejezni. Az egyik az, hogy nem szeretnénk, ha ez valamiféle önbeteljesítő jóslattá válna, másrészt pedig azt, hogy még nyitott a kérdés, még semmi nem dőlt el. Még mindig nem túl késő cselekedni, bár a 24. órában vagyunk!

A cselekvéshez a receptet  réges-régen megadtuk már: Ne Fizess! Perelj! Tiltakozz!
Láthatjuk, hogy az elszámolás és a forintosítás óta szépen terjed a Ne Fizess!, talán nekünk is van némi szerepünk ebben. Örvendetes, hogy egyre többen ébrednek fel csipkerózsika álmukból, és a nem fizetéssel a passzív ellenállás útjára lépnek. Azonban még mindig magas azok aránya, akik katonatiszt módjára törlesztenek a banknak olyan kölcsönt, amit meg sem kaptak. Ha ezt az ártalmas tevékenységet beszüntetik, akkor békés eszközökkel azonnal térdre tudnánk kényszeríteni a bankokat. Ilyen zseniálisan egyszerű lenne a megoldás! Addig is, amíg ez várat magára, nem csupán észérvekkel, hanem az érzelmekre is hatva próbálunk minél több embert felrázni fásult közönyéből.
Elmondtuk demonstráción, hogy képzeljétek el, hogy a törlesztő részletet minden hónapban a kezetekbe veszitek, bedobjátok a pénzt a WC-be, majd lehúzzátok! Milyen érzés lenne? Aki törleszt, ugyanezt teszi, azzal az eltéréssel, hogy aktívan közre is működik a kifosztó gépezet fennmaradásában. Ha valóban lehúzná a WC-n, sokkal kevesebbet ártana.


Természetesen senki számára nem kötelező a részvétel, dönthet úgy is, hogy kimarad ebből, és egy régi, szenvedéssel teli sorsot él. Tiszteletben tartjuk a döntését, csupán egy dolgot kérünk cserébe: Ne akadályozza és gáncsolja azokat, akik tudatosan, meggyőződésből választották azt, hogy saját maguk irányítják sorsukat, és ezért felelősséget vállalnak!
A nap folyamán ismét arra helyeztük a hangsúlyt, hogy éljük át, tapasztaljuk meg a hajléktalanság velejáróit. Ettünk, ittunk, lefeküdtünk, melegedtünk, mindezt a szabad ég alatt öt fokban. No nem azért, hogy szoktassuk magunkat a nomád körülményekhez, hiszen hitünk és meggyőződésünk szerint a mozgalom tagjaival ez nem fog megtörténni, hanem azért, hogy a sokkoló képek felrázzák azokat, akik még nem ébredtek öntudatukra.
Ismételten felhívtuk a figyelmet arra, hogy nem a SeVizahiteleseknek kellene attól tartaniuk, hogy utcára kerülnek, hanem sokkal inkább azoknak, akik ide juttattak bennünket. Hát mondjuk már el, hogy nem tűrjük, és hogy kikérjük magunknak! Hogy nem mi leszünk földönfutók a saját hazánkban, hanem azok a politikusokkal összefonódó oligarchák, élen a bankárokkal, akik képesek voltak és a mai napig is képesek kifosztani bennünket.
Bankba pedig legközelebb kizárólag a kártérítésünkért megyünk!
Ha már üzenünk, nem maradhat ki a kormány és a parlament sem. Az emberek bíztak az állam által működtetett olyan jogintézményekben, mint a fogyasztóvédelem és a közjegyzők. Egyik sem védte meg őket a csalástól, sőt, bűnsegédként közreműködtek a kifosztásban. A jövőre nézve is óriási kárt okoztak ezzel. Ki fog ezentúl bízni ezekben az intézményekben? Lesz-e még bárki is ebben az országban, aki fel mer venni egy kölcsönt, vagy bármilyen hosszú távú elköteleződést bátorkodik felvállalni?!

Meglepetés programunk is volt. A Magyar Csárdás Project nevű utcazenekar zenélt nekünk mindannyiunk nagy örömére. „ A száz forintnak ötven a fele „ című, otthonvédők által átköltött nótát pedig együtt harsogtuk a zenészekkel.

„Száz forintnak ötven a fele.
De ha a bankárnak tartozol vele,
Mindjárt kétszáz lesz belőle,
Égnek áll a hajad tőle.”


A nap fénypontja a 19 órakor kezdődő sajtótájékoztató volt Szenvedélyünk a vélemény-nyilvánítás címmel, melyen olyan aktív harcosok beszéltek, akik ellen rendőrségi eljárások vannak. Elmondtuk, hogy az Alkotmány hogyan biztosítja, garantálja és védi a szabad vélemény-nyilvánítást. Jó pár alkotmánybírósági határozat is foglalkozik e jog értelmezésével, magyarázatával és méltatásával. Ezekből megtudhatjuk, hogy alapvető alkotmányos jog, és az alkotmányos jogok között is kitüntetett szerepe van, az ún. kommunikációs jogok anyajoga. Korlátozni csak akkor lehet, ha mások emberi méltóságát, becsületét vagy jó hírnevét sérti. Az államnak pedig objektív kötelessége a feltételeit biztosítani, és nincs lehetősége arra, hogy bármilyen formában keretek közé zárja.

Gyakorlott tüntetőként nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezen elmélettel a magyarországi gyakorlat köszönőviszonyban sincs. Éles kritikát fogalmaztunk meg a rendőrség jogalkalmazásával kapcsolatban. Felhívtuk a figyelmet, hogy több esetben visszaélésszerűen vétózta meg a bejelentett tüntetéseinket. A vélemény-nyilvánításaink békések, ennek ellenére számtalan eljárás van a mozgalom tagjaival szemben. Különösen azokat a tüntetéseket nem tudja kezelni a rendőrség, ahol valamilyen eltérés van a szokott sémától. Ilyen pl. egy spontán demonstráció, egy napirendi pont változása egy bejelentett tüntetésen, vagy amikor nem csupán verbális eszközöket használunk a véleményünk kifejezésére. Ezekből kivétel nélkül minden esetben szabálysértési vagy esetenként büntetőeljárás lett. A képtelen vádak általában jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni ellenszegülés, gyülekezési joggal történő visszaélés, garázdaság.
Ezek az eljárások nem rettentenek el bennünket, sőt, megtanultunk előnyt kovácsolni belőlük. Minden egyes eljárásban újabb nyilvánosságot kapunk, így még több ember figyelmét fel tudjuk hívni arra, hogy van más lehetőség is, mint elfogadni a kifosztást, egyúttal szót emelünk a szabad vélemény-nyilvánítás joga mellett is. A hatalom és a bankok pedig saját magukat járatják le, illetve teszik nevetség tárgyává, miközben pedig belőlünk szépen, lassan hősöket csinálnak.

Így év vége táján felidéztük az ez évi legjelentősebb megmozdulásainkat. Kezdtük a januári „Ha én bankár volnék, így tüntetnék” című rendezvényünkkel, amelyen Póka Laci megmutatta a rendőrségnek, hogy lehet maszkban is tüntetni, ha egyéb módon biztosított az ő beazonosíthatósága. Folytattuk a tavaszi „A békák újra támadnak” sorozattal, amelyek közül is kiemelnénk a májusi tüntetést, amikor a több száz ember által aláírt petíciónkat nem vette át az (I)gazságügyi miniszter, amire egy órás útzárral válaszoltunk. A következő hónapokban az útzár hosszát dupláztuk, egészen nyolc óráig jutottunk. A nyolc órás leülést úgy szándékoztunk megvalósítani, hogy negyed óránként negyed órára lezártunk volna egy utat a Bajcsy-Andrássy kereszteződésben. Mind a rendőrség, mind pedig a bíróság úgy ítélte meg, hogy az ország egyik első számú társadalmi-gazdasági katasztrófája, ami miatt már több ezer ember lett öngyilkos, nem olyan jelentőségű, hogy erre ily módon kelljen felhívni a figyelmet. Ezen való felháborodásunk és tiltakozásunk olyan mértékű volt, hogy egy másik helyen spontán demonstráció keretében transzparenseinkkel leültünk a zebrára. A rendőrség jogtalanul és nem előírásszerűen oszlatott, majd előállította Póka Lacit és Golcs Ferdinándot első körben, második körben pedig további 17 főt. Ez volt a legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó eseményünk ebben az évben.
Az útzáras sorozatainkkal egyidejűleg váltottuk fel a békajelmezt a sárga pólóra. Azóta csak nemes egyszerűséggel Sárgapólósként neveznek bennünket.
Két alkalommal szerveztünk túrázó tüntetést bankárok és politikusok házaihoz „Patkánykereső” címmel, volt rendszerkritikus utcabálunk. Most ősszel pedig elindítottuk az „Így harcolunk mi, így fogtok lakni Ti?” sorozatot, ahol a verbalitás mellett a szemléltetésre is nagy hangsúlyt fektettünk.
Szóltunk az elkövetkező hónapok terveiről. Az évnek még nincs vége, előttünk áll a decemberi 3. felvonás a sokkterápiás sorozatból. Bejelentettük, hogy a tüntetés részeként este ismét lesz utcabál, ahol két zeneszám között fel fogunk gyújtani egy bankot. Erre december 21-én fog sor kerülni. Aki kihagyta az 1. és a 2. felvonást, most utoljára megnézheti a díszleteinket, elolvashatja, meghallgathatja, megnézheti véleményünket.

Ha már színi előadás volt a rendezvényünk jellege, Póka Laci stílusosan szemléltette mondandóját a sajtótájékoztatón. Bankárok és politikusok képeit égette, fahasábokat helyezett el a bank előtt, és egy fejszét vágott bele egy fatuskóba. Könnyen lehet, mondta, hogy ez a fejsze a januári megmozdulásunkon már egy bank kirakatának üvegével találkozhat. Hogy miért? Azért, mert a társadalmat ért sérelemmel arányosnak kell lennie a vélemény-nyilvánítás eszközeinek, idézte az Alkotmánybíróságot.

Izgalmakban és tennivalókban tehát az elkövetkező időben sem lesz hiány. Sok feladatunk van még, hiszen a kifosztottak közül is még mindig nagyon sokan fizetnek, a bankok egyre inkább terrorizálják a lakosságot, a kormánynak pedig semmilyen cselekvési terve sincs a tömeges hajléktalanság elkerülésére. A média  egy-két kivételtől eltekintve nem tudósít rólunk, számára a mi békés vélemény-nyilvánításunknak nincs hírértéke, csak akkor, ha valamilyen zajosabb rendőri intézkedés történik. Ezen a tüntetésen arra is volt példa, hogy jelen volt egy nagy műsorszolgáltató, majd miután nem azt mondtuk, amit hallani szeretett volna, nem tette adásba.
Abban pedig biztos lehet mindenki, hogy miután szenvedélyünk a vélemény-nyilvánítás, az igazságért folyó harc, ezért a jövőben is erőteljesen fogjuk hallatni a hangunkat mindaddig, amíg a banki kifosztás meg nem szűnik, amíg a kártérítésünket meg nem kapjuk. Mi komolyan vesszük az alkotmánybírósági tanítást:

„Az eszmék, nézetek szabad kifejtése, az elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele.”

Mi hiszünk ebben, és rajtunk nem fog múlni! Hajrá!

<< Vissza az előző oldalra