A Nem Adom a Házamat Mozgalom bejegyzései


Nem kell vezér! - De ha mégis ragaszkodsz egy főnökhöz, bemutatom azt az egyet, akit érdemes követned.

Nem kell vezér! - De ha mégis ragaszkodsz egy főnökhöz, bemutatom azt az egyet, akit érdemes követned.

Sokan mondták már nekem, hogy vezér nélkül nem lehet eredményt elérni.
Én ezt nem így gondolom.
Egyre több bizonyítékunk van arra, hogy megállíthatatlanul fejlődik az ellenállás akkor, ha valaki példával elöl járva, csupán utat mutat.
Hagyja, és segíti, hogy mások is előtérbe kerüljenek.
Támogatja, azt, ha valakik kezdeményeznek.
Laza szövetségben kötöttségek nélkül mennek a cél felé.
Nem felülről adják ki a parancsot, hanem egyéni szinten jönnek létre cselekvések, és ezeket látva megint mások is ugyan így tesznek.
Igazi szabadságot nem katonákkal, hanem harcosokkal lehet kivívni.
Cikk: Póka László

Számtalan példa van arra a SeVizás harcban is, hogy valakik egyedül indultak, és a bátor kiállásaik másokat is arra késztettek, hogy cselekedjenek. 
Ezek az egyéni, és vagy független cselekvések - és leginkább ezek - igazán veszélyesek a hatalomra.
Az egyéni kezdeményezésekkel nem tudnak mit kezdeni. Nincs vezér, akit leállíthatnak, nincs vezér, akit megvehetnek, nincs  vezér, akit megfenyegethetnek.
Ezek az alulról szerveződő ellenállási akciók igazán felemelőek, mozgósítóak a társadalom többi kifosztott tagjainak. Azt sugallják, hogy valami történik, valami folyamatos. Nem csupán odahelyezett percemberkék parádéznak most is, mint az artistaló, hanem azok, akiket érint.

Ez követhető, másolható. Egyéni ellenállónak bárki elmehet.
Nem kell hozzá politikai elkötelezettség, nem kell hozzá nyalni a sajtónak, nem kell hozzá hatalmi támogatás…
A legjobban az fáj a hatalomnak, hogy van mögötte egyéni felelősségvállalás.

Be is vannak tojva tőle rendesen. Igyekeznek mindenkit egy zászló alá terelni.
Mindent megmozgatnak annak érdekében, hogy az irányítás a hatalom kezében maradjon.

Az egyik cselük, hogy a már aktív ellenállókat, azok hangadóit igyekeznek befolyásolni.
Szépen finoman csinálják. Magukhoz édesgetik ezeket a csoportokat. Legtöbbször ellenzékinek mondott politikai erők környékezik meg őket. Felajánlják, hogy az elgondolást továbbviszik. Néha még sajtóval esetenként pénzzel is támogatják a behálózott partizánokat. Bármit megtesznek, csak ne legyenek önállóak. Kapnak egy vezért.

Természetesen vannak bizonyos viselkedésbeli elvárásaik. És ezzel meg is ölik a forradalmat. De csak akkor, ha ezek az ellenállók bedőlnek a cselnek, és nem lépnek ki időben. Sajnos sokan bedőlnek, és a legtöbben nem szállnak ki.

A másik játékuk, amikor ismert embereket, -celebeket - küldenek a hőzöngők közé. Olyanokat, akik látszólag egy vérből valók a küzdőkkel.
Az ő feladatuk, hogy elfojtsák a tüzet. Csitítsák az aktívakat, pótcselekvésekre buzdítsák, vakvágányra tereljék az embereket.

Van olyan, amikor előre felépítik az álellenállást.
Természetesen a saját embereikkel. Apró, de előbb még nagynak látszó eredményeket mutatnak fel, vagy ezzel áltatják a követőket. Hatalmas sajtót biztosítanak. A legtöbbször olyant, ami külső szemlélő számára nem látható. Ebből adódóan és a hitelesség kedvéért ezek a megcsinált, de láthatóan puhapöcsű vezírek folyamatosan azon hisztiznek, hogy nekik miért nincs sajtójuk. Felhánytorgatják, hogy azoknak miért van, akik olyant csinálnak amit már nem tud megkerülni még a hatalom által irányított média sem.
Ezek a hatalom által felépített emberek azok a hazaárulók, akik a támogatásokat kihasználva, mindenkit megelőzve előbb feltüzelik az embereket, majd lecsitítják.
Ők azok, akik miután már veszélyessé válik az ellenállás, bonyolult elméletekkel állnak elő, amiket mindenek felettinek, tökéletesnek, megdönthetetlennek kiáltanak ki. Persze soha nem lesz az. De ezzel elvonják a hiszékeny emberek figyelmét a valódi cselekvésről.

Vajon ez kell-e nekünk?
Vajon az kell, hogy a hatalom által vezérelt rendezvényeken a hatalom által jóváhagyott felszólalásokkal a hatalom hű szolgái eltereljék az emberek figyelmét arról, hogy lehet cselekedni is?

Hogyan ír erről Váci Mihály?

- Hogy néha – leginkább választások közeledtével – állj ki egy nagy térre hülyíteni az embereket?
VM:
„Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!”

- Szédítsd az embereket érthetetlen elméletekkel?
VM:
„…járható útja kell!”

- Várd meg, hogy Húszezren legyenek mögötted, és csak akkor csinálj valamit?
VM:
„Egyedül is! – Elsőnek,
elől indulni el!”

- Olyanok dumáljanak, akik az első eljárástól halálra rémülnek?
VM:
„S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer.”

- Elég csak dumálni, folyton csak dumálni?
VM:
" És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell:”

A vers itt hallható néhány képpel azokról, akik cselekednek:

Előfordulhat, hogy valaki úgy látja, hogy mostanában egyre többet írok arról, hogy megváltónak öltöztetett, idomított majom jellegű emberek akarnak rátelepedni újból a károsultakra.
Aki így látja, jól gondolja.
Fontos, hogy ezekre, a hamis próféták által okozott károkra időben, és sokszor felhívjuk a figyelmet. Nem lenne jó, ha újból ezrek dőlnének be nekik, és újból kiszolgáltatott emberek csalódnának.

- De hát akkor ki legyen az én vezérem? Hol találok rá? – kérdezheted.

Megmutatom azt az ember, akit kövess. Egy olyan vezért, akiben mindig megbízhatsz. Olyan valaki ő, aki nem fog becsapni. Mindig ott lesz veled, és együtt cselekedtek.

Elmondom, hol találod a te egyetlen igaz vezéredet:
Menj be a fürdőszobádba. Lesz ott egy tükör.
Nos abban láthatsz egy csillogó szemű embert, aki jóra vágyik, aki nem csak vágyik, de akar.
Kérdezd meg tőle, hogy tenni is hajlandó-e! HA igen, fogd meg a kezét, és menj vele! Kövesd őt, hívjatok másokat, és küzdjetek együtt igazságért, szabadságért!

 

<< Vissza az előző oldalra