A Nem Adom a Házamat Mozgalom bejegyzései


Csapat törvényei

Csapat törvényei

Mindenki arra rendezkedjen be, hogy magának segít. HA összejönnek kisebb nagyobb önvédelmi csoportok, akkor nekik könnyebb, és talán biztonságosabb is. De hosszútávon ezekben a csoportokban is csak azok maradhatnak, akik önkéntes alapon inkább adnak, mint vesznek, előbb kérdezik, hogy mit segíthetnek, mint azt hogy ki segít.

Egy közösségben összejöhet olyan, aki ért a joghoz, más jó videókat készít, van aki jól tud lőni. Lehet, hogy valakinek csak autója van, amivel fuvarozza a többieket....
Mindenki előbb ad, és így neki is egyre több jut.
Valahogy így működik a Nem adom a házamat mozgalom. Legalábbis igyekezünk azon, hogy ez így legyen.
Ide másolok egy történetet, amit régesrégen, az előző életemben meséltem a kollégáimnak, amikor azt vettem észre, hogy mindenki azt kezdi számolni,hogy ő mit kap. (Abból a csapatból már csak egy valakivel dolgozom együtt)

1. Mindenki mindent belead. Legjobb tudása, és ereje bevetésével azon tevékenykedik, hogy minden jól menjen, és a feladatát a legjobban elvégezze.
2. Mindenki magával foglalkozik. Saját munkáját méri, és kritizálja. Csak azok vizsgálják mások munkáját, és hozzáállását, akik erre a feladatra ki lettek jelölve.

Kis történet a fentiek elmélyítésére.

Réges-régen a végtelen havas pusztaságban egy kis csoport ősember egy mamut nyomára bukkant. Követték a nyomokat. Tudták, hogy hosszú, és nehéz út lehet, amíg utolérik, és leterítik. Vállalták a kockázatot, hiszen a törzsnek ennie kellett.
Egymást támogatva követték a nyomokat. Mint a vadludak, felváltva mentek elöl, hogy a többieknek kitapossák az utat a hóban. Időnként cserélgették a nehezebb fegyvereket, hogy egyenlően cipeljék a terheket.
Egyikük elkezdte számolgatni, hogy ki hányszor volt elöl utat kitaposni, és ki hányszor cipelte a nehezebb fegyvereket. Észre vette, hogy bizony vannak, akik nem ugyanúgy veszik ki a részüket a nehezebb munkából.
Úgy gondolta, hogy akkor Ő is spórol kicsit az erőbedobással. Ha kicsit lemarad, nem fogják észrevenni, és nem kell előre állnia. Szép lassan egyre nagyobb távolság volt közte, és a csoport között. Azon okoskodott, hogy így a mamuttal való csata első, legveszélyesebb részéből is kimarad. Majd szépen odaér, amikor már gyenge lesz a préda.
A csoport közben egy kevésbé kopár területre ért. Itt-ott néhány bokor tarkította a tájat. Az egyik bozótos tövében éhes, de gyáva farkasok lapultak.
A farkasok nem merték megtámadni a mamutot. Tudták, hogy könnyen eltaposhatja őket. Kicsit később elmentek előttük az emberek is. Erősnek, elszántnak, és szervezettnek tűntek. Sokan voltak. A farkasok tudták, hogy azonnal egymás védelmére kelnének. Őket sem merték megtámadni.
Kis idő múlva feltűnt egy ember egyedül…

<< Vissza az előző oldalra