A Nem Adom a Házamat Mozgalom bejegyzései


A XII. kerület tele van bűnözőkkel. Tizennégy Sárgapólósra Tíz rendőrautó… - Köszönjük, hogy vigyáztak ránk.

A XII. kerület tele van bűnözőkkel. Tizennégy Sárgapólósra Tíz rendőrautó… - Köszönjük, hogy vigyáztak ránk.

Könnyed hétvégi kirándulásnak indult. - Patkánykereső 4 lett belőle.
Nagy meglepetésemre vasárnap reggel már több ember álldogált a Mechwart téri k&h bank előtt, amikor odaértem. Nem buszra vártak, hanem túrázni akartak a vasárnapi kijárási tilalom évfordulóján.
Hiszem azt, hogy ha az emberek egyre nagyobb létszámban egyre sűrűbben jelennének meg a hatalmukkal visszaélők házainál, akkor egy jobb világban élnénk. Mert éreznék a kifosztók, hogy nem tehetnek meg bármit.

Cikk: Póka László


A túra kezdetén megemlékeztünk az első rendőri intézkedéssel járó k&h-s ügyintézésünkről.

Többen javasolták, hogy mielőtt felmegyünk a hegyekbe, nézzünk be a Keleti Károly utcába. Mivel volt több újságíró is a társaságban, gondoltuk megkérdezzük Semjén Zsoltot, hogy - mint a vasárnapi boltbezárás jó édes anyukája – milyen tapasztalatai vannak egy év elteltével a kényszerű templomba járatásnak.
Már a kaputelefonban nagy pofont kapott a független sajtó. Egy női hang (minden bizonnyal nem Semjén Zsolt volt) azon háborgott, hogy miért ott, és akkor akarunk riportot készíteni. Ezzel kapcsolatban újabb kérdések merültek fel, amiket meg is válaszoltunk magunknak. Ilyenek jutottak eszünkbe:
- Semjén csupán hétköznap politikus?
- Ha már a törvény nem egyeztettek a társadalommal, legalább egy év elteltével megnézték-e a hatását?
- Vasárnaponként templomba, vagy italboltba járnak-e többen, mint amikor még bevásárolni is mehettek?

Következő helyszín, ahova igyekeztünk, a Széchenyi Emlékmű volt.
Meglepődve tapasztaltuk, hogy amikor a Mártonhegyi úton – kb. 5 km emelkedő után - megálltunk kicsit enni, inni, pihenni, megérkezett a rendőrség több gépjárművel. Volt köztük kamerás autó is.

Ekkor kicsit megnyugodtunk, mert azt hallottuk, hogy a XII. kerületben sok bűnöző lakik. A teljesség igénye nélkül az alábbiakra gondolunk: orbán, trócsányi, piCsányi, matolcsi. Állítólag bucsek gábor főkapitány is a XII. kerületbe költözött a XX. –ból. Az őcímét továbbra is várjuk, mert szívesen nyilvánítanánk véleményt a házánál.
Így, hogy ennyi rendőr vigyázott ránk, már tudtuk, hogy egy ilyen veszélyes helyen megvalósított túrán sem lehet bajunk.

Egyeztetés közben fura kérdéseket kaptunk. Nem értettük, hogy ki panaszkodhatott arra, hogy nem tudott kijönni miattunk a házából… Lehet, hogy ismét Trócsányi család hisztizett kicsikét. Tán nem kéne részt venni a társadalom megkárosításában, és akkor nem fognak véleménynyilvánító emberek megjelenni a politikusok, bankvezérek házainál. És akkor nekik sem kell majd elcsukló hangon hívni a rendőrséget, amikor néhány ember békésen véleményt nyilvánít. Azért el tudom képzelni, hogy mit hallott az ügyeletes rendőr a telefonban:
„ Jaj! Jaj! Jaj! Gyűjjenek, gyűjjenek, gyorsan siesseneeeek! Ittttt vannaaak! Megint ittt vannaaaak! Eltorlaszolták a kapunkat, nem tudunk kimenniiiiii! Seggííííítséééég!”

Miután megnyugodott a rendőrség, hogy nem mi zártuk el a gazságügyi minisztert, és családját a külvilágtól, távolból kamerázták, ahogyan folytatjuk a hirtelen jött véleménynyilvánítást.

A pihenő után folytattuk utunkat a Széchenyi Emlékműhöz. Az utolsó jelentős emelkedőt is vidáman teljesítették a Nem adom a házamat mozgalom sportosabb tagjai.

A legnagyobb magyarnak állított emléknél arról beszéltünk, hogy több olyan idézetet tulajdonítanak Széchenyi Istvánnak, amik valójában nem is tőle származnak.

Történészek szerint az alábbi gondolat valóban Széchenyitől származik:

„A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.”

A „Nagy pisiszünet” ismét az Gyermekvasútnál volt. Itt Golcs Marika – aki úttörővasutas volt - arról mesélt nekünk, hogy az elnyomó politikai körökben többen vannak, akik korábbi pajtásai voltak. Akkor még nem látszott rajtuk, hogy egyszer az emberek ellen fognak fordulni, és csak a saját gazdagodásuk, és hatalmuk megerősítése fog számítani.

Itt felmerült, hogy egy levelet kellene bedobni az első számú uzsorás postaládájába. A levél nem más volt, mint az MNB ajánlása a pénzügyi intézmények által okozott károk megtérítésére. (Hamarosan külön bejegyzésben elérhető lesz)

Mikor odaértünk a Laura úthoz, már a kamerás kocsi is megérkezett, melyet újabb rendőrautók követtek.

Ismét megállapítottuk, hogy a legnagyobb készültség az uzsorás háza környékén volt. Lehet, hogy nem a miniszterelnök, nem a jegybankelnök, nem a gazságügy miniszter, hanem maga az első számú uzsorás a főpatkány? Ő az, akik mások honát el karja foglalni? A többiek csupán a körítés? Valóban itt kell ránk a legjobban vigyázni.
Ezeken a gondolatokon kicsit tanakodtunk, Marika bedobta a levelet, ettünk ittunk, daloltunk kicsit.

Normafa érintésével a zöld kereszt túraúton folytattuk utunkat. Mi magunk is meglepődtünk, amikor észrevettük, hogy a matolcsi házánál találtuk magunkat.

A nemzeti uzsorásnál már közel sem volt akkor a rendőri kézültség, mint az első számúnál.
Csupán egy civil autóból figyeltek ránk a távolból.

Itt Marika fel is olvasta az MNB kártérítésre vonatkozó ajánlását. Ezt hamarosan a bankokba is eljuttatjuk. Jó móka lesz.

Néhány méterre a Gereben utcától rövid időre megálltunk az MNB által az adófizetők pénzéből vásárolt villánál. Azon tanakodtunk, hogy matolcsi család vajon már átköltözött-e.
Azon már többször elgondolkodtam, hogy egy kevésbé lusta, kevésbé beszari, kevésbé megalkuvó emberekből álló országban hány ezren tüntettek volna a Nemzeti Bank ingatlanvásárlása miatta az Alkonyat út és Mátyás király út sarkán.

A zöld kereszten haladtunk tovább, és már nem is lepődtünk meg azon, hogy a Cinege úton találtuk magunkat.
Emlékeztünk arra, hogy egy hónapot sátoroztunk a miniszterelnök házánál 2013-ban, és követeltük minden reggel a végrehajtások, és kilakoltatások leállítását. 2014-ben le is álltak.
Csupán a károsultakon múlik, hogy folytatódnak-e. Mi már bebizonyítottuk, és napról napra bizonyítjuk, hogy a nyomásgyakorláshoz nem tömeg, hanem elszánt, áldozatkész, cselekvő emberek kellenek. Látjuk, hogy vannak, akik megvárják, hogy saját bőrükön érezzék azt, hogy ha nem tesznek semmit, akkor ki teszik-e őket az utcára. Szerintem igen.

Itt megettük az utolsó falat kajákat is, megittuk a kávét és a híres sós teát, emlékeztünk az orbán család szabálytalan parkolásaira, és találkoztunk kedvenc mókusunkkal.

Innen egy nagyobb séta után a Pasa lakóparkot érintettük. Itt lakik rogán és varga.
Miközben megpróbáltunk eltörni néhány CD, DVD lemezt elgondolkodtunk azon, hogy vajon a mi eljárásainkban hogyan nem tudnak megsemmisülni az ellenünk szóló bizonyítékok.
Az is megfordult a fejemben, hogy egy fejlett demokráciában ilyen egyértelmű rendőrbűnözés nyilvánosságra kerülése után hány rendőrautót gyújtottak volna fel a békés tüntetők. Itt nálunk 14-en elmentünk CD-t törni rogán házához. Azonnal hatalmas rendőri készültséget rendeltek el. Kíváncsi vagyok, hogy indítanak-e eljárást ellenünk valamilyen szabálysértés miatt. Pl., hogy hangosan rágtuk a kaját, az úri negyedben nem elfogadott módon szürcsöltük a kávét, esetleg, hogy volt rajtunk sapka…

Miután megállapítottuk, hogy a „Baszódjál meg kdnp nap” és egyben az első „Patkánykereső túra” egy éves évfordulóján is vidáman, hasznosan, remek társaságban töltöttük az időt, bezártuk a kört. Megérkeztünk a Mechwart térre.

Itt Edina összesítette a teljesítményünket. Közel 18 km, közel 800 m szintemelkedés.
Gratulálok mindenkinek, aki az egész távot, vagy csak annak egy részét teljesítette. Ez is olyan Sárgapólós teljesítmény volt.

Bízom benne, hogy egyre többen rájönnek, hogy nem a nagy tömegekben – amiket a politika azonnal ellenőrzése alá von észrevétlenül – van a megoldás. Sokkal inkább a sok elégedetlen, de áldozatra - és tettrekész, bátor ellenállók vezetnek győzelemhez. A győzelem nem más, mint az, hogy a társadalom igazsága is tudjon érvényesülni, ne csak a bankároké, és - az általuk idomított majmok - a politikusoké.

Az eseményről hamarosan videó összeállítás is elérhető lesz.

Hajrá!

<< Vissza az előző oldalra